1. |
Lélegezzél szívlapátot
08:03
|
|||
|
Istenként pusztítom elképzelt világom,
Más világok között a huzat átmozog.
A semmit megteremtve magamat átkozom,
hogy más érzéseiben, szívében turkálok.
Másokba fészkelek be, vagy ők fészkelnek belém,
vagyok-e valaki?
Ha magam megadom, szerepzavarba gabalyodom.
Nem tudom már, hol vagyok isten,
hol egy igahúzó barom.
Konszonánsba passzírozott disszonáns,
Nem leszek más csak rom.
Ha minden széthúz, az már összmunka.
A romba döntés nem visz a pokolra,
csak ne hagyd ott a romot,
mert az lesz a jövő pora.
Jövő minek, ha az eljövő csak semmi lesz,
ha a Nap felrobban, minek
Minek az, hogy túlélésre megyek.
Ha hamu leszek, nem veszek bele a porba,
a por megnyer engem, és beleolvadok az újba
beleolvadok az újba, beleolvadok az egybe.
Beleolvadok az újba, beleolvadok az egybe,
Beleolvadok az egybe már az életemben.
|
||||
2. |
||||
|
és olyan zsebembe raktam,
ahol soha nem ázhat meg
nem veszem ki a kezem
nem veszem ki a kezem
nem írok le olyat
olyan gobozandó hitet
ami fontolgat és árt
ami fontolgat és árt
inkább felvarrom így
ezt a csinos kis képletet
a lelked szoknyáját
a lelked szoknyáját
díszítem vele
és a színtiszta megfelelés
minden lufiban száll
és ott kapaszkodunk
a szálán
|
||||
3. |
Féltelek
03:38
|
|||
|
Veled álmodtam, fölibéd borult,
és tompa könnyet ejtett rád a bodza.
A lágy indák között
titokzatos fény hullt hajzatodra.
Csontujjaidon gyűrű villogott,
s egy tömzsi bürköt táplált ifjú melled,
Giliszták itták bomló izmaid,
és szád helyén csak mosolyod derengett.
Én nem tudom, hogy miért ily különös,
torz látomásként döbbent rám a képed,
Csak azt tudom, hogy halva láttalak,
és megkívántam együtt élni véled.
|
||||
4. |
pontpontpont
07:26
|
|||
|
pontokat kaparászok oda
régi beszélgetések végeire
boldog sebek pottyannak semmiből
ha a könnyek már semennyire
nem érte volna meg túlélni a kort
nem érte volna meg alkudnod
feszegetem a saját határaim
pedig a halálfélelem már halálunott
mélypontszéleket csókolgattam
a homlokod felett
a huvös bukás tudásra szomjazott
fürtös sárga pontok helyett
egy kurva hosszú felejtés az élet
egy rendberakott ágytál
-
és megértem ha félsz, hogy átáznál
|
||||
5. |
Rencertelen
04:42
|
|||
|
Valahogy mindig lesz, mert úgy még
sosem volt, hogy ne lett volna semmi.
De ha nem egyezem a létezővel,
akkor semminek tűnik.
Csak pangok, mint egy üres torony,
ablak-ajtó nélkül, a fal beton,
Nincs bennem bútor, csak egy halom
Levegő- és fény-mentes kétségbeesett nyugalom.
Hallom kintről a nyavalygást,
hogy együtt élni keressek mást.
Emberfeletti erőket mozgatnak meg,
hogy nap-nap után a szemembe nézzenek.
De abba nem gondolnak bele,
hogy az önmagamba-zártság engem belez.
És hát sajnálhattok, de a végén
úgyis egy felemésztett martalékot találtok
aminek hasonlít hozzám az arca
de belül a sav szétmarta.
Ha igazán sajnálnátok,
befognátok a szátok,
ha a pólómat fordítva veszem fel,
és nem férek meg egy keretben a renceretekkel.
Nem ők élnek egy testben-lélekben magammal,
Én vagyok bezárva az én-tudatomban.
|
||||
6. |
A sajkodi
08:19
|
|||
|
óóóóóó
sajkodi ugrójézus
mit tettél velünk
kilóg a belünk
mint vízből az ág
és 9/8-okban
félrekalimpál
óóóóóó
sajkodi ugrójézus
soha többé nem iszok sörös zacskóslevest
soha többé nem eszek sörös zacskóslevest
soha többé mert eleget büntettél meg
és ott álltam egy balatoni homokozónak
a fából készült hajójában
és körbevettek testek, meztelen testek
és éppen arra gondoltam
hogy simán szétnyitok neked
akármi tengert
és te visszanézel rám
simán szétnyitok neked
akármi tengert
és te visszanézel rám
ahogy beleengedlek
bárhogy is szeretném, nem ismerem
már meg az okokat azóta az utcán
de biztos könnyebb lesz
mert a tengernél azt mondták
és hiányzik, hiányzik
hiányzol, hiányzol
nem hiányzott még így soha senki
|
||||
7. |
Van-e rajta élet?
07:18
|
|||
|
mosolydiktatúra és kenetízű fényöv
megölel és csókot ad, a szabálytalan hitkör
nincsen fennakadás minden a legnagyobb rendben
kis kvazárokról csillan vissza
idegen tükrökre
más bolygóról érkezett visszahngok töltik meg
az összes szemszáraz szivárgó szeretetbörtönszobát
és a magját nálam senki sem ismeri jobban
valaki az ösztönkristályt jól összekarcolta
én tettem a kis testemmel
én tettem a kis tetememmel
van-e a világodon föld és
van-e a rajta élet?
van-e a világodon föld és
van-e rajta élet?
|
||||
8. |
||||
|
12 percem van, hogy teljesen tönkretegyem
a saját életem
20 év mély ez az óceán és én az egészet
kimerem
a félelemből a belső él
vajon él, vagy csak képzelem?
mikor a belőle képzett elem azt mondja
ne vegyél levegőt
mert az a bénáknak való
mert az a bénáknak való
és újra tudok sírni
ahogy apámra emlékszem
a tévedés áldozata vagyok
pisztolyt tartok a véletlenbe
végtelen percem lenne, hogy teljesen helyretegyem
a saját életem
ha biztosan tudnám a leírtakról,
hogy bennem végbementek, teljesen
hogy nem a bénáknak valók
hogy nem a bénáknak valók
(interlúd)
elkötöttél nekem egy naplemente feliratú buszt
és látom már, ez a végállomás
most először nem az ellenkező irányba kell mennem,
hogy hazaérjek
nem kell mekerülnöm a Földet
és asszem minden rendben, idővel megszokom
a végtelenbe való bámulást
idővel megszokom, hogy már egyre kevésbé vagyok magzat
de mégis egy testmeleg anyag törődik csakis énvelem
megdöglik a félelem és a belégzés
a menőknek való
a szupereknek való
a frenetikusoknak való
a királyaknak való
a kúlarcoknak való
a menőknek való
|
||||
If you like Magzat, you may also like:
Things We Lost In The Fire
by Low
Steve Albini brought out the fragile beauty in this early masterpiece from Low.
go to album
A titanic accomplishment. Serrated shards of sound from Albini & Co. that don’t let up.
go to album
Atomizer (Remastered)
by Big Black
A brutal, triumphant record from the Albini-helmed Big Black that remains a ticking time bomb.
go to album
Goat (Remaster / Reissue)
by The Jesus Lizard
Though he was uncredited, Steve Albini was behind the boards on this noise rock classic from the forever feral Jesus Lizard.
go to album
Alex Henry Foster again collaborates with Canadian-Japanese artist Momoka, who also translates the lyrics from English to Japanese.
go to album
Cyan Blue
by Charlotte Day Wilson
Charlotte Day Wilson makes her XL Recordings debut with a collection of soulful songs.
go to album
This healthy helping of hooky indie pop from Melbourne’s Parsnip is candy-coated bliss.
go to album
